Az ott elhangzott beszédekből osztjuk meg most dr. Szigetvári Csaba, biológus, az E-misszió Egyesület természetvédelmi szakember beszédét, melyet az egybegyűltekhez intézett.

“0. Elnézést, ha valaki arra számított, hogy bogarakról, lepkékről, erdei vadvirágokról fogok beszélni. Azért vállaltam a Zöld Akciócsoport felkérésére felszólalást, mert 16 éve kizárólag fával fűtök. (Tanya, nincs más lehetőség). Pontosan tudom és saját bőrömön tapasztalom, hogy milyen nagy érték a jó tűzifa. Ültettem sok fát és segítettem fakitermelésben is, tudom, mekkora munkával jár a tűzifa megtermelése, feldolgozása, értő felhasználása.

1. Viszont azt is mindnyájan tudjuk, hogy erdeink, ahonnan a tűzifa legnagyobb része származik, sokkal többet ad nekünk, mint kitermelhető fát: tiszta levegőt, talajt, vízkörforgást, kiegyensúlyozott klímát, testi és lelki egészséget, kirándulóhelyet, biológiai sokféleséget.

2. Az erdészet és az erdőgazdálkodás fő feladata, hogy erdeinknek ezeket az áldásait segítsen egyensúlyban tartani, azaz csak annyi fát és olyan módon termeljünk ki az erdőkből, ami nem teszi tönkre az erdő többi funkcióját. Biztos vagyok benne, hogy a hivatásukat komolyan vevő erdészek most is ezért dolgoznak. Ezért komoly fegyvertény, hogy MO-on tervszerű erdőgazdálkodás folyik. Meg van határozva, hogy mely erdők elsődleges rendeltetése a talajvédelem, a természetvédelem, a településvédelem, és melyeké a faanyagtermesztés. A 10 évre szóló erdőtervek alapos tervezési folyamat során születnek, ahol az erdő tulajdonosainak érdekei valamint az erdőmérnökök szempontjai mellett a természetvédelem, a vízügy, az önkormányzatok, a civilek stb. szempontjait is valamilyen mértékig figyelembe kell venni. A Zöld Akciócsoport ezt igazolhatja: hiszen 2020 év elején a csoport tagjai ott voltak a Sóstói-erdő és a Nyíregyházi erdészeti körzet (Debrecenben tartott) erdőtervezési tárgyalásán, ahol kemény, de szakszerű viták alapján született tisztességes, kompromisszumos terv a nyíregyházi erdők 10 évre szóló kezeléséről. A jelenlegi „tűzifarendelet” ezt a hosszú távra történő, megfontolt tervezést boríthatja fel, figyelmen kívül hagyva erdeink tűrőképességét, fenntarthatóságát.

3. Felelős állampolgárként teljesen egyetértek azzal, hogy kockázatos helyzetekben fel kell készülni arra, hogy válságba kerülhet az ország gáz/kőolaj ellátása, és ezért szükséges olyan intézkedéseket hozni, amelyek segítik a megfelelő minőségű tűzifához való hozzájutást, annak igazságos elosztását, és a hozzáférhető készletek hatékony kitermelését, ésszerű felhasználását. A jelenlegi „tűzifarendelet” azonban nem erről szól. Ez a rendelet tágra nyitja a kapukat az előtt, hogy erdeinket évtizedekre tönkretegyék. Szerencsére úgy látszik, ezt a problémát az azóta elhangzott kritikák és jogos felháborodás hatására már odafönn is észrevették, és tegnap egy miniszteri utasítás formájában megjelentek az első fontos, de nem elégséges korrekciók. Köszönjük mindazoknak, akik felvették a kesztyűt és csatlakoztak a tiltakozáshoz, és azoknak a minisztériumi munkatársaknak, akik felelősségteljesen dolgoznak a hibák kijavításán!

4. Miről szól a rendelet (287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról)? A legfontosabb elemeit emelnénk ki, illetve azt is, amin a keddi miniszteri utasítás változtatott:

(1) a fakitermelés tilalmi időszakára vonatkozó korlátozásokat nem kell alkalmazni – nem kell részletezni, hogy a vegetációs időszakban végzett fakitermelés mennyire pusztító az élővilág számára, tűzifa-szempontból sem ésszerű. A fakivágás időszaka mindigis a téli szezon volt, ilyenkor van a legkevesebb nedvesség a fában. Ezen a rendelkezésen jelentőset javított a tegnapi miniszteri utasítás, aminek értelmében jövő márciustól 31.-től ez az időbeni lazítás már nem alkalmazható – de csak állami erdőkben. Sajnos félő, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy a fakitermelő vállalkozók március 31-én befejezik a munkát az állami erdőkben, és április 1-től a magánerdőben folytatják az erdők vágását.

(2) védett területen sem szükséges többé idegenhonos állomány kitermelése után fafajcserés szerkezetváltást végezni – ha pl. egy védett területen kitermelnek egy hibrid nemesnyarast, egy akácost, a helyére nem kell őshonos tölgyet, kőrist, fehér nyarat telepíteni, ismét hibrid nyár, akác nőhet fel a területen, újabb 20-30 évig. Ez az „átmeneti” döntés évtizedekre megpecsételi egy terület sorsát. Tűzifa szempontból ugyan hogyan segíti az ellátást, hogy a kivágott erdő helyén mivel történik a felújítás? Ezen a ponton a miniszteri utasítás alig változtat.

(3) a rendelet értelmében szabadon lehet tarvágást végezni védett területeken, állami tulajdonú erdőkben, őshonos állományban is; az ezzel kapcsolatos korlátozásokat feloldották – Ökológiai szempontból legértékesebb erdeink, az értük zajló sok évtizedes természetvédelmi munka tehát ilyen egyszerűen feláldozhatók. Ezt a nagyon súlyos rendelkezést jelentősen enyhítette a tegnapi miniszteri utasítás, de még mindig sok kérdés nyitva maradt. A magasabb természetességű természetvédelmi és Natura 2000 rendeltetésű, természetes mageredetű felújulásra alkalmas erdőkben – de csak állami tulajdonú területen – nem alkalmazható a tarvágás. Nem állami (magán, önkormányzati) erdők? Közjóléti rendeltetésű erdők? Magról nem felújuló tölgyesek?

(4) az erdők véghasználati kora alacsonyabb természetességű állami erdőkben is 10-20 évvel csökkenthető – Azaz jelentős területen engedélyezték, hogy 10-20 ével hamarabb levágják az erdőket, mielőtt az nemhogy ökológiai, de gazdasági szempontból is optimális lenne. Magyarán szabad a pálya, hogy előre föléljük a jövőnket. Érthetetlen, miért van erre szükség, hiszen a kormányzati kommunikáció azt sugallja, hogy a jelenlegi erdőtervek szerint vágásérett erdőkben is bőven van kitermelhető tűzifa-tartalék. Ezen a ponton a miniszteri utasítás alig változtat.

(5) a tölgy- és cserfa erdők esetében is engedélyezett a sarjról történő természetes felújulás tarvágás után - ez eddig csak gyorsan növő fafajok (akác, nyár, fűz, éger) esetén volt megengedett. A tölgyek sarjaztatása silányabb erdőt eredményez sok-sok évtizedre. Az erdész szakma már 100 évnyi munkát fektetett abba, hogy a sarjállományokat makk eredetű, egészséges erdőkké változtassa. Ugyan, miért segíti a tűzifaellátást, ha rosszabb minőségű sarjerdőket hagyunk a jövő nemzedékekre? Ezen a ponton a miniszteri utasítás alig változtat.

(6) állami erdészeti társaságok számára az erdőtervben nem szereplő bármilyen fakitermelésre az agrárminiszter döntése alapján is sor kerülhet – Ez az ártalmatlannak tűnő mondat jelenti az egyik legnagyobb veszélyt erdeinkre. Innentől kezdve semmi értelme a helyi szakemberek által, gondos számítások és egyeztetések alapján kidolgozott erdőtervnek, a miniszter ezt bármikor felülírhatja, kikerülve az érdemi szakmai, természetvédelmi, civil kontrollt. Azaz olyan erdőterületeket, aminek az erdőterv szerint érintetlennek kellene maradni, a miniszter jóváhagyásával ki lehet majd vágni. Korábban is volt mód erdőterv módosításra, de ezt alapos előkészítés előzte meg. Most a tűzifára hivatkozva az erdőgazdálkodásban is megjelenik a normális hatósági folyamatokat felülíró kivételes, ad hoc kormánydöntések rendszere. Most komolyan: a miniszter budapesti bársonyszékéből honnan tudná jobban, hogy indokolt-e egy erdő kitermelése, mint a helyi szakemberek?

5. Minden kormányzati megszólaló, és az erdészeti szakmai szervezetek is azt állítják: MO-on bőven van tűzifaként kitermelhető faanyag a gazdasági rendeltetésű erdőkben, elsősorban akácosokban. Érthetetlen tehát, hogy miért lazították a korlátozásokat a természetvédelmi területek, nemzeti parkok, parkerdők erdeiben, bükkösökben, tölgyesekben, füzesekben. Hozhattak volna olyan rendeletet, ami biztosíthatja a tűzifaellátást a gazdasági erdők ésszerűbb használatával. Ehelyett tágra nyitották a kapukat az előtt, hogy évtizedekre tönkretegyék hazánk ökológiailag legfontosabb erdőterületeit. Hogy kinek jó ez? Például aki gyorsan meg akarja szedni magát a felszökött árú tűzifából, aki könnyű prédának tekinti a védett erdőkben, a természetvédelem eredményeként megőrzött értékes faanyagot, aki meg akarja spórolni a felújítás költségeit és nem érdekli, mi lesz 20 év múlva. Aki számára nem fontos a jövő nemzedék. Biztosak vagyunk benne, hogy a hazai erdész-társadalom és erdőgazdálkodók túlnyomó többsége nem ilyen, és reméljük nem fognak visszaélni a könnyen jött, ökológiai szempontból végzetes lehetőségekkel, amit a rendelet megenged.

6. Viszont csakis az jelentene biztosítékot erdeinknek megőrzése és hazánk ökológiai stabilitása szempontjából, ha a kormányzat visszavonná a jelenlegi rendeletet, és komolyan, újragondolná a tűzifa-ellátást biztosító szabályozást, az érintett szakmai szervezetek bevonásával. Jelen formájában a rendelet egy olyan trójai faló, ami a tűzifa-ellátás leple alatt a felelőtlen rablógazdálkodást szabadíthatja ránk, és a tegnap kijött miniszteri utasítás is csak részben enyhíti azt. A miniszter csak a saját irányítása alatt álló szerveket utasíthatja, a tegnapi változások nem vonatkoznak a magánerdőkre, az önkormányzati erdőkre és a más miniszterekhez tartozó állami erdőkre, ők továbbra is saját belátásuk szerint élhetnek a tűzifa-kormányrendelet változatlanul hatályban lévő könnyítéseivel! Kapkodó, ötletszerű jogalkotás, toldozás-foldozás helyett átgondolt szabályozás, új rendelet kell.

7. Bár a döntés kulcsa kormányzati szinten van, mindenképpen helyénvalónak tartanánk, ha Nyíregyháza Megyei Jogú Város vezetése is egyértelműen kinyilvánítaná, hogy – számos már hazai önkormányzathoz hasonlóan – nem fog élni a rendelet adta többletlehetőségekkel a saját kezelésében álló erdőkben, és minden rendelkezésére álló eszközzel fellép a város közigazgatási területén található erdők védelméért.

8. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a helyes és takarékos tűzifa-használattal és hőgazdálkodással, szigeteléssel kapcsolatos szemléletformálásra. Sokan készülnek úgy a szezonra, hogy soha életükben, vagy csak nagyon régen tüzeltek fával, elavultak a kályhák, rossz állapotúak a kémények. Állami feladat lenne a helyes fatüzeléssel és takarékos hőgazdálkodással kapcsolatos intenzív kampány és segítség. Így nem csak rengeteg fa lenne megspórolható és erdő megvédhető, de elkerülhetnénk, hogy a települések levegőminősége tovább romoljon, és családok szenvedjenek füstgázmérgezést.

9. S nem utolsósorban: mind a tűzifa-használóknak, mind a természetvédőknek, mind az erdészeknek elegük van abból, hogy politikailag ilyen vagy olyan oldalra próbálják őket besorolni. A tűzifa-rendelet ellen hazánk legnagyobb természetvédelmi szakmai szervezetei mellett többek között, a Jövő Nemzedékek Szószólója, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja, a Magyar Biológiai Társaság, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége is felemelte szavát és pár nap alatt 100 000-nél több honfitársunk írta alá az ezzel kapcsolatos petíciót. A jövőnkért aggódunk, nem a népszerűségünkért, élhető országot szeretnénk, nem pedig választásokat nyerni.

10. Éljünk békében az erdőkkel, éljünk békében egymással!”