“Úgy részesüljön az ember a földjének gyümölcséből,

hogy ne engedje a földet megsebezni gondatlansága által,

de törekedjen azt átadni tovább utódainak, ahogy kapta.”

/Kálvin János/

A jövő nemzedékek iránti felelősség érzése, a kötelesség tudata, mellyel utódainknak tartozunk a legrégibb és legalapvetőbb erkölcsi érzület. A szülők gondoskodása, vagy hanyagsága eddig is befolyásolta a gyermekek jó-, vagy balsorsát, de soha ezelőtt nem volt még példa arra, hogy egy nemzedék elélje a földet leszármazottai elől, írja Lányi András.

Ma, Magyarországon, annak ellenére, hogy a klímaváltozás, a gazdaság átrendeződése és a világjárványok megjelenése okán nagyon is észszerű és indokolt lenne, egy helyi fejlesztés, beruházás kapcsán nem szokás megemlíteni a fenntarthatóságot, mint erkölcsi minimumot. A fenntarthatóság a megtérülést jelenti a pályázatok szintjén, ami lehetővé teszi azt, hogy a beruházások ökológiai hatásai, összefüggései ne kerüljenek a látóterünkbe. Egy beruházást pedig hatalmas felelőtlenség és gondatlanság csak projekt vetületében szemlélni, hiszen a pályázati szakasz lezártával a beruházás, a felhúzott épületek, lebetonozott felületek nem szűnnek meg, azok, - remélhetőleg - hosszú élettartamuk során nemzedékek számára jelentenek majd fenntartási feladatokat, költségeket. Ennek megfelelően a projektgazdák és a város atyáinak e felelősség tudatában kell a tervező asztalhoz ülni, amikor egy egész település lakosságának jövőjébe kíván tervezni valamit.

Bár tapasztaljuk a politikusok és vezetők körében előszeretettel hangoztatott frázist, hogy nem lehet minden fejlesztésről megkérdezni mindenkit, mert ha így tennénk, nem haladnánk sehová. Halljuk nemegyszer azt is, hogy nincs olyan helyzet, projekt, vagy állapot, ami mindenki számára egyformán jó, megfelel, kielégítő. Mégis egyfajta elvárható minimum az állampolgárok, egy nem túl nagy település lakóinak részéről, hogy kellő betekintést kaphassanak egy-egy fejlesztésbe még a tervezés szakaszában, hogy a választott vezetőik által megbízott fejlesztők felelősséggel gondolkodjanak és tájékoztatást adjnak egy-egy szélesebb kört érintő ügyről. Mindezeket nem kikényszerítve tegyék, hanem alapvető rendje legyen egy beruházásnak, már csak annak érdekében is, hogy ne tűnjön titokzatosnak az adott fejlesztés, mely mögött felsejlik valami, ami nem lenne népszerű, így takargatni kell.

Ezt a lépést érezte hiányzó láncszemnek a Nyíregyházi Zöld Akciócsoport közössége, így a lakosság felé fordult a GINOP-7.1.9-17-2018-00005 számú projekt keretében megvalósítani kívánt, Nyíregyháza - Sóstógyógyfürdő területeit érintő turisztikai fejlesztés véleményezésével kapcsolatban. A kezdeményezés hatására a helyi sajtóban megindult népszerűsítő kampány ellenére a kérdőív kérdéseire adott válaszokból plasztikusan kirajzolódik a városlakók fenntratása a fejlesztésekkel és beruházásokkal kapcsolatban, egyértelmű nemtetszésük a projekt részét képező szökőkutat illetően és jól megfogalmazásra kerülnek az általuk tapasztalt problémák, hiányosságok mellett a számukra fontos prioritások is. A felmérés célja a vélemények megismerésével azok minél pontosabb és hatékonyabb képviselete az Önkormányzat illetékeseivel folytatott tárgyalások során.

A válaszokat összesítő dokumentumot itt érheti el:

https://drive.google.com/file/d/1v7ZYniWk-2weB1nF1YV16obRgvcJP2uZ/view?usp=sharing

A kérdőív válaszaiból is kiderül, hogy a lakosság aggódik Sóstóért, a sóstói zöld felületekért, nosztalgiával gondolnak még a fiatalabbak is a semmihez sem hasonlítható zenés estékre a Krúdy teraszon, a kisvonatra, valamint az árnyas, zegzugos sétányokra, melyek egyre távolabb kerülnek Sóstó mai arcától. A romantikán túl van egy nagyon is racionális kép az emberek fejében az elmúlt évek fejlesztéseiről, melyeket megosztottak a kérdőív nyitott válaszra lehetőséget adó felületein. Ez a kép elsősorban a fejlesztések minőségére, mértékére és utógondozására tekintenek aggodalommal és ebből kiindulva tekintenek gyanakvással a tervezett beruházásra is. Nem látnak koncepcionális összefüggést a fejlesztések között sem a tervezett attrakciókat, sem a zöld felületeket illetően. Nem látják biztosítottnak ebből kifolyólag azt sem, hogy ezek a fejlesztések nem öncélúak, vagyis nem a beruházók hasznát és kivitelezők profitját növelik, nem pusztán azért valósulnak meg, hogy a pályázati források ne vesszenek kárba és nem csak azért, hogy muníciót jelentsenek a következő választási kampányig. Válaszaikból kiderül, hogy nem érzik, hogy számít a véleményük, a fejlesztések nekik is szólnak, nem csak az idelátogatóknak.

Eza Sóstóra tervezett GINOP-7.1.9-17-2018-00005 pályázat keretében megvalósítani kívánt fejlesztés már összekapcsolható azzal a feszültséggel, ami nem csak ebből a kérdőívből sejlik fel, hanem tapasztalható volt a lakossági fórum során is. Ez a feszültség pedig abból a keserű tapasztalatokra alapozott kételyből és aggodalomból ered, ami a válaszokból is jól látható. Az igény a „semmit rólunk nélkülünk” elv megvalósulására egy minimum elvárás, melyet a helyiek támasztanak választott képviselőikkel szemben és ez megjelenik válaszaikban is, mint hiányérzet.

Sóstó értéke a zöld felületeinek összessége, melyeket a beruházások folyamatosan csonkítanak. Ugyanezt a zöld felületet és vele a terület jellegét és esztétikumát csorbítja a zsúfoltság, tömeg és a kaotikusan, szabálytalanul és invázióként megjelenő parkoló autók. Az egykor árnyas, ligetes, valódi pihenőhelyként szolgáló zöld ékszerdoboz a megalomán fejlesztések, nagyívű turisztikai víziók áldozataként elesni látszik, megfosztva a helyieket annak eredeti értékeitől. A fejlesztések fő mozgatója a magántőke, a szezonális turisztikai vonzerőre fókuszálnak, miközben másodlagosak a helyiek igényei, elvárásai életterük alakulásával kapcsolatban. Ez tetszik ki a válaszokból és a válaszadók ezekre szeretnének megoldást.

Összességében a kérdőívet kitöltők reményüket fejezték ki azt illetően, hogy ésszerű mederbe lehet terelni a fejlesztéseket és megóvható Sóstó arculata, miközben a valóban szükséges fejlesztések megvalósulnak. A válaszadók garanciát szeretnének arra, hogy érdekeiket és véleményüket figyelembe véve alakítják át a beruházás terveit, és nem valósul meg jelenlegi formájában a projekt legmarkánsabb eleme, a szökőkút.

A Nyíregyházi Zöld Akciócsoport álláspontja szerint, a válaszadókkal egyetértve alapvetően elhibázottnak látszik a projektnek azt az eleme, amely turisztikai attrakcióként egy önmagában is hatalmas, de még annál is nagyobb térburkolt felülettel körülvett szökőkút létesítését célozza meg, jelentős részben egy olyan terület rovására, ahol most ligetes-árnyas fás növényzet áll. Meglátásunk szerint aligha van olyan ésszerű cél, amely fás zöldterület csökkenését indokolhatná jelenleg Sóstón. Egy nagy térburkolt terület kialakítása, egy csupán időszakos attrakciót jelentő, költséges fenntartású és ízlés dolgában is várhatóan megosztó zenélő szökőkút létesítése semmiképpen nem ilyen.

Mai világunkban mindinkább fölértékelődik a városi zöldterület, a fás növényzet. Különösen igaz kell hogy legyen mindez Sóstó vonatkozásában, ahol a természetközeli és az épített környezet kényes (és az utóbbi évtizedekben összességében a természetes rovására elmozduló) egyensúlya jelenti a fő turisztikai vonzerőt. A szökőkút és az azt körülvevő, nagy, összefüggő burkolt felület végérvényesen fel fogja borítani a ma még meglevő egyensúlyt. Azt az árnyat, hűvöset, madárélőhelyet, oxigéntermelést, légköri szállópor szűrést, zajszigetelést, és a tágabb környezet kellemetlen látványelemeit takaró paravánfunkciót, amit a jelenlegi fás növényzet jelent, egy mesterséges felület váltaná fel. Ez a szökőkút legfeljebb az év korlátozott időszakában szolgál turistaattrakcióként (amire nem is biztos, hogy van igény), de többnyire csupán egy halott, télen hideg, nyáron forró tájseb lesz. Ezen nem változtat semmit, hogy más területrészeken fákat telepítünk a kivágottak helyett vagy átültetjük a védett fákat, melyek megfelelő állapotban való megmaradása bizonytalan.